Nanorészecskék a kozmetikumokban - Féljünk tőlük?

A kozmetikumok esetén nanorészecskékről leggyakrabban a fényvédőkkel kapcsolatban esik szó, ám más terméktípusok is tartalmazhatnak összetevőket, amik hasonlóan apró részecskemérettel képviselik magukat. Számos alkalommal merült már fel a kétely afelől, valóban biztonságosak-e ezek a komponensek, ezért összegyűjtöttünk jó pár információt rólunk, hogy segítsünk átláthatóbbá tenni a nanorészecskék helyzetét.

Mik azok a nanorészecskék?

Az Európai Bizottság meghatározása szerint a kozmetikumokban használt nanorészecske olyan oldhatatlan vagy biológiailag perzisztens, mesterségesen előállított anyag, amelynek egy vagy több külső mérete vagy belső szerkezete az 1–100 nm tartományon belül van. A bioperzisztens azt jelenti, hogy egy élő szervezetben hosszú ideig megmaradni képes, nem kilökődő vagy lebomló. 

Az EU számos módon szabályozza ezek használatát, például úgy is, hogy minden gyártó, importőr vagy más természetes vagy jogi személy köteles regisztrálni a az EU piacára szánt kozmetikumot egy hivatalos adatbázisban, és ennek részeként arról is nyilatkoznia kell, hogy a kozmetikum tartalmaz-e nanoméretű összetevőt és pontosan milyeneket.

Bizonyos összetevők, például a színezékek, tartósítószerek vagy UV-szűrők esetén már alapból csak az EU által engedélyezett nanotípusokat tartalmazhatják a kozmetikumok, amiket a kozmetikumokról szóló rendelet függeléke felsorol. Esetükben külön bejelentési kötelezettség emiatt nincs, más nanorészecskék esetén (vagy újfajta eljárással előállított részecskék esetén) azoban plusz eljárást kell lefolytatni, ha az azt tartalmazó terméket legálisan forgalmazni akarják az EU-ban. Nem véletlenül.

A meghatározás ugyanis nem állapít meg például küszöbértéket a részecskeméret-eloszlásra vonatkozóan, vagyis, hogy egy összetevő esetén a részecskék mekkora hányadának kell e mérettartományba esniük ahhoz, hogy nanorészecskének számítsanak. A meghatározás hiányosságai miatt az EU Q&A összefoglalója is kiemeli, hogy valójában a felelős személy döntése és felelőssége, hogy az adott összetevőt nanorészecskének tekinti és bejelenti, vagy sem.

Összesen 29 nanorészecske-típust rögzít a Bizotttság hivatalos anyaga, amelyeket a kozmetikai gyártók/forgalmazók bejelentettek, azonban ez nem azt jelenti, hogy mind engedélyezett is a Bizottság által! 

Ezidáig négy nano UV-szűrő használatát engedélyezte a Bizottság, illetve egy színezékét, ezek:

• Methylene bis-benzotriazolyl tetramethylbutylphenol (MBBT)
• Titanium dioxide
• Zinc oxide 
• Tris-biphenyl triazine és a
• carbon black színezék, amit leggyakrabban szempillaspirálokban használnak.

Minden más esetben meg kell vizsgálni, hogy felhasználása biztonságos-e a kozmetikumban. 

Ha egy kozmetikum nanorészecske formában tartalmaz összetevőt, azt egyébként mindig fel kell tüntetni a csomagoláson is. Ha ott nem látjátok (és legális a kozmetikum), akkor nem tartalmaz(hat) ilyen összetevőt.

Nem mindegy mennyira nano az az összetevő

Ahogy Paula Begoun ír róla, nem érdemes olyan kijelentéseket tenni, mint hogy minden nanorészecske méretű összetevő biztosan káros, vagy tuti biztonságos. A részecskék mérete és maga az anyag a meghatározó. Érthető, a 100 nanométer éppen száz egységgel nagyobb méretű részecskét jelöl, mint az 1 nanométer, nem mindegy, a skála mely részén tartózkodik az adott anyagnak a mérete, hisz ettől függ felszívódásának képessége, így az, hogy képes-e végső soron a véráramba bekerülni, és ha igen, milyen mértékben.

A titánium dioxid és cink oxid például jellemzően nagyobb, és polimer "bevonatú" nanorészecskékből áll annak érdekében, hogy a bőr felszínén maradjanak, és ott megfelelő réteget alkotva védjénk bőrünket az UV-sugárzástól.   

Begoun több kutatási eredményre is hivatkozik a fent linkelt posztjában, amelyek azt állapították meg, hogy a két fényvédő nano változatai szignifikáns mértékben nem képesek a stratum corneumnál, vagyis a bőr szarurétegénél mélyebb rétegekbe felszívódni, és így eljutni a véráramig. 

 

Az EWG egy kutatást említ, amely valós körülmények közt vizsgálta, önkéntesek bevonásával, hogy egy fényvédőben található nano zink oxid milyen mértékben tud beszívódni a bőrbe. Az ötnapos vizsgálat eredménye azt hozta, hogy kevesebb mint 0,01%-a jutott be a véráramba a zink oxidnak.

Más a helyzet, ha belélegeznénk a nanorészecskéket, tüdőnk ugyanis nehezen szabadul a belekerült apró összetevőktől, és a tüdőből is eljuthatnak a véráramba. Erre szerencsére egy krém jellegű kozmetikum esetén kevés esély van - de a spray vagy laza púder típusú termékeket érdemes csekkolni, hogy lehetőség szerint ne tartalmazzanak ilyen komponenseket.

Az EWG álláspontja, hogy "továbbra is mély aggodalommal figyeli a nanotechnológia általános felügyeletének hiányát és a fogyasztókra, a munkahelyi expozíciónak kitett emberekre és a környezetre jelentett kockázatokat. A kormányzati szabályozóknak szigorú felügyeletet kell gyakorolniuk annak biztosítása érdekében, hogy a nanoanyagok előállítása, felhasználása és ártalmatlanítása ne károsítsa a munkavállalókat és a környezetet."