Ezeket nem kennék magukra a magyar nők

A CD nevű márkától rendszeresen kapunk különféle tök érdekes kis felméréseket, legutóbb a már címben elővezetett kérdést járták körbe, egész konkrétan 604 nőt kérdeztek meg a 18 és 59 év közti korosztályból, és így kapták a képen látható eredményt. Arra gondoltam, hogy összeszedem Nektek, hogy az általunk hitelesnek tartott kozmetikai szakblogok és szakértők mit gondolnak ezekről az összetevőkről, azaz jogosak-e a magyar nők összetevőket érintő félelmei vagy sem?

Állati eredetű összetevő (28,9%)

Bevallom, hogy engem meglep, hogy pont ez került a lista élére, én a KM-es kommentek zöme alapján az ásványi olajra vagy az alumíniumsóra tippeltem volna. Hogy kicsit árnyalatabb legyen a kép, a felmérésből kiderül az is, hogy a megkérdezettek bár az állati eredetű összetevőket látják a legkevésbé szívesen az általuk használt szépségápolási termékekben, csupán 23 százalékuk tart azok esetleges egészségügyi hatásaitól, ahogy Stefan Mulder, a CD termékfejlesztési vezetője summázta: „Ez arra enged következtetni, hogy a magyar nők elsősorban meggyőződésbeli és állatvédelmi okok miatt próbálják kerülni az állati eredetű összetevőket, és nem azért, mert bármilyen egészségügyi kockázatot tulajdonítanának nekik”. A leggyakoribb állati eredetű összetevők egyébként a fehérjefélék, így például a kollagén, az elasztin, vagy épp a keratin, de a a Beauty Brains csapata szerint már annyira jó növényi és szintetikus eredetű alternatívák vannak nem csak ezekre, de a legtöbb állati eredetű összetevőre, hogy ha ódzkodtok az állatokhoz köthető összetevőktől, akkor is rengeteg jó és hatásos vegán (ez esetben sem a terméket, sem a nyersanyagokat, összetevőket nem tesztelték állatokon, ezen felül nem tartalmaznak állati eredetű anyagokat) kozmetikum áll rendelkezésetekre.

Alumíniumsó (18%)

A "hagyományos" dezodorok Aluminum Chlorohydrate néven futó vegyületet tartalmaznak, konkrétan ez az összetevő váltotta ki a nagy alumínium parát, amiről az utóbbi években annyi féle csúnya dolgot lehetett olvasni - főleg az emlőrák és az Alzheimer kór kialakulásával hozták összefüggésbe - , hogy a legtöbb márka inkább behódolt a "trendnek", és csinált alumentes dezodort. Emlékeim szerint konkrétan a Rexona volt az egyetlen márka, aki ahelyett, hogy csinált volna 1-2 alumentes alternatívát is, inkább elkezdett kampányolni amellett, hogy az alusó körüli para csak egy újabb felkapott trend, és semmi ok a pánikra. Az alumíniumsó egyébként a máig ismert legeffektívebb izzadásgátlásra használt összetevő, melynek hatásmechanizmusa azon alapszik, hogy összehúzza a verejtékmirigyeket, és ezáltal csökkenti a hónaljtáji izzadtságképződést. Minden más, amit az alumentes dezodorokba tesznek, az jellemzően csak a nem kívánatos szagokat kiváltó baktériumok ellen hat, a verejtékezésre viszont nem, szóval ott vagyunk velük, ahol a part szakad: az alumentes dezodorok nem jelentenek az izzadásgátló termékekkel egyenértékű alternatívát, ezért van az, hogy sokan bár félnek tőle, mégis használják. Na de nézzük, mit is lehet manapság tudni az összetevőről: például Paula Begoun hivatkozik egy seattle-i rákkutató intézet nagy szabású tanulmányára, melyben 1600 nőt megvizsgálva semmi összefüggést nem találtak a mellrák és az alusó között. Egy 2008-as tanumány viszont egy teljesen jóindulatú mellbetegség, a gross cystic breast disease (GCBD) esetén a betegek mellfolyadékában a normálisnál magasabb alumínium tartalmat talált. Bár egyáltalán nem bizonyított, hogy ezt az alumínium tartalmú dezodorok okozzák, a betegség pedig jóindulatú, ha óvatosak akarunk lenni, akkor ez elég ok lehet az alumentes alternatívák próbálgatására.  

Színezőanyag (17,2%)

A CD felmérése szerint leginkább vitatott alapanyagnak a színezőanyagok számítanak, ugyanis a válaszadók közel felének voltak kételyei ezek esetleges egészségügyi hatásaival kapcsolatban. Manapság a legtöbb kozmetikai termékben találunk színezékeket, melyeket a dobozon a CI előtaggal és egy 5 számjegyű kóddal jelölnek a gyártók - a Krémmánián itt találhatjátok meg őket-, és vannak  köztük természetes és mesterséges úton előállítottak egyaránt. A színezékeknek a bőrápoló termékekben a termék tényleges minőségére nincsenek hatással, csupán esztétikai jelentőségük van - nélkülük a legtöbb formula barna vagy sárga lenne. Bár már rákkeltő hatással is meggyanusították a színezékeket (tudományosan viszont ezt az állítást még senki nem támasztotta alá), a Chemiscorner tudósai szerint a színezékek ponthogy a legbiztonságosabb összetevők közé tartoznak, mert olyan szigorú szabályozások alá esik, hogy mi kerülhet színezékként egy kozmetikumba. Ha mégis aggódnátok a színezékek miatt, akkor válasszatok természetes, vagy ételfestékként is engedélyezett (vagyis akár meg is ehető) színezőanyagokkal színezett (dekor)kozmetikumokat (ilyen például a karamell, a kármin vagy épp a karotin).

Parabén (8,7%)

A parabéneket különböző kozmetikumok, dezodorok, krémek tartósítására szokták használni, baktérium- és gombaölő tulajdonságaik miatt. Népszerűségüknek több oka is van: hatékony baktérium- és gombaölő szerek, előállításuk olcsó, a bőr jól tolerálja a parabéneket és hiányoznak a hatékony, természetes alternatívák. A kozmetikumokban használt parabének közül a leggyakoribbak a Butyparaben, az Ethylparaben, az Isobutylparaben és a Methylparaben. A parabének esetleges egészségügyi kockázataival kapcsolatban felmerült a gyanú, hogy a parabéneknek szerepük lehet a rák kialakulásában (elsősorban mellrák, és főként a parabének a dezodorokban lettek meggyanúsítva), befolyásolhatják a természetes ösztrogén (egyik fő női hormon) szintet, felhalmozódhatnak a szövetekben és növelhetik az UVB okozta DNS károkat a sejtekben. Bár a fenti dolgok igencsak ijesztően hangzanak, a tudomány mai álláspontja szerint (bővebben itt és itt olvashattok erről) az a mennyiségű parabén, aminek normálisan az emberi szervezet ki van téve nem okozza a fenti negatív hatások egyikét sem a szervezetben (kivéve talán az UVB károkat, de az fényvédővel kivédhető), ráadásul a hatályos EU szabályozás szerint a parabének egyenkénti aránya a kozmetikumokban legfeljebb 0.4% lehet.

Ásványi olaj (8,6%)

Egy tizedszázalékkal kullog csak a a para-listán a parabének mögött az ásványi olaj, ismertebb nevén a vazelin, ami egy színtelen, tiszta folyadék, melyet a petróleumból vonnak ki (vagyis inkább a petróleumból gázolaj gyártás folyamatának mellékterméke). Az összetevőről felröppent az a nem épp hízelgő feltételezés, hogy úgynevezett póruselzáró réteget hoz létre a bőrfelületen, amely megnehezíti a bőr számára a lélegzést.  Rossz hírneve ellenére Paula Begoun szerint a kozmetikai tisztaságú ásványi olaj a valaha talált legbiztonságosabb, legkevésbé irritáló hidratáló anyag. Ezenkívül hatásos sebgyógyító is. Az ásványi olajnak azonban némi pórus eltömítő hatása is van, így kombinált és zsíros bőrűeknek jobb kerülni. Dr. Rózsa Sándor a Testápoló Kislexikonban az ásványi olajat a nem ajánlott összetevők közé sorolja, mert szerinte "megmarad a bőr felszínén, nem szívódik föl, akadályozza a bőr lélegzését". A híres amerikai bőrgyógyász, dr Leslie Baumann Cosmetic Dermatology című könyvében viszont Paula Begounhoz hasonlóan azt írja, hogy a kozmetikai tisztaságú ásványi olaj egy kiváló és biztonságos hidratáló összetevő.
(Apolka a kőolajszármazékokkal kapcsolatos leggyakoribb tévhitekről ebben a posztban írt.)

Szilikon (6,7%)

A szilikonfélék - melyek közül a kozmetikumokban leggyakrabban a Dimethicone, a Dimethicone Crosspolymer, a Cyclohexasiloxane és a Cyclopentasiloxane fordul elő -, a legtöbb nőnél szerintem a szilkonmentes hajápolási őrület kirobbanásakor estek ki a virágoskosárból, az okok pedig a CD szerint ezek: "Bár a szilikonok puha és bársonyos hatást kölcsönöznek a bőrnek, különböző hátrányos tulajdonságokkal is bírnak: vízlepergető réteget hoznak létre a bőrfelületen, akadályozva ezzel annak természetes légzését, ráadásul nem is tartalmaznak értékes tápanyagokat." Az lehet, hogy a szilikonokban nincsenek értékes hatóanyagok, viszont Paula Begoun ebben a cikkben nagyon érzékletesen és részletesen kifejti, hogy a szilikonok olyanok, mint egy tea filter. Nagyobb molekuláik között szellős hely van, ami képes átengedni a hatóanyagokat és abszolút légáteresztő. Szóval nem, a bőr nem fulladozik alatta, És a tévhitekkel ellentétben pattanásokat sem okoznak... Bár tény, hogy a szilikon nem tartalmaz hatóanyagokat, de nem is ez a funkciója, hiszen a krémekben csak a többi összetevő bázisaként használják, a krémben levő értékes, aktív hatóanyagok felszívódásának pedig nem állja útját, sőt. A Futurederm szerint ráadásul bizonyos formájú szilikonoknak még sebgyógyító, heggyógyító tulajdonságuk is van.

Alkohol (5,5%)

Az alkohol tényleg rossz, de nem az összes! Például a természetes zsírokból és olajokból előállított, nagy molekula súlyú zsíralkoholok kifejezetten barátai a bőrnek: bőr puhító (emollient) hatásuk van, valamint sűrítő és enyhe tisztító (lemosókban használva) anyagok. Az alkoholok rossz hírüket az un. kis molekula súlyú alkoholoknak köszönhetik, melyek egyrészt szárító, irritáló hatással vannak a bőrre, másrészt pedig szabad gyök károkat is okozhatnak. A kis molekula súlyú alkoholok (például a denaturált alcohol, az ethyl alcohol, a methanol, a benzyl alcohol, az isopropyl alcohol és az SD alcohol, melyeket bőrtípustól függetlenül jobb elkerülni, különösen, ha az első helyek egyikén szerepelnek az összetevő listán. 

Parfüm (2,2%)

Ha ez a felmérés a KM-esek körében íródott volna, biztos vagyok benne, hogy sokkal előkelőbb helyet foglalt volna el a listán az illatanyag, a CD által megkérdezettek 97,8%-a viszont nem talált benne kivetnivalót, aminek szerintem a fő oka az lehet, amit a kozmetikai ipar már nagyon régóta szeret a vásárlók manipulálására használni. Egy illatos kozmetikum sokkal csábítóbb, mint egy illatmentes, és ugyan ki feltételezne rosszat a finom babás púderrillatról...?? Ugye, hogy nem. Pedig az illatanyagok a leggyakoribb allergének a kozmetikumokban, az EWG szerint továbbá contact dermatitist (a bőr allergiás reakciója) és légzőszervi problémákat is okozhatnak. Gyakori tévhit, hogy a természetes eredetű illatanyagok jók érzékeny bőrre, pedig a természetes illatanyagok sajnos ugyanúgy allergizálhatnak, mint a mesterségesek. 

PEG (2,2%)

A polietilénglikol (PEG) emulgeálószereket arra szokták használni a kozmetikumokban, hogy a zsíros és vizes részek ne váljanak el egymástól, ezáltal homogén maradjon a termékek, például a krémek és testápolók textúrája. A PEG-ek gyakran említett, vélelmezett kockázata, hogy áteresztővé, átjárhatóvá teszik a bőrt, így az érzékenyebbé válik a káros anyagokkal szemben. A Chemists Corner szerint ez a félelem teljesen alaptalan.

Nektek mi a véleményetek erről a CD kutatásról? Van olyan összetevő, amit ti sem szívesen láttok a kozmetikumaitokban?